Sikerrel és klippremierrel zárult a Kisfilm-műhelyünk

 Fotók: Fényes Gábor 

 

 

Mától már a rádiók is játszhatják azt a dalt, amelyet az Életrevaló Egyesület  és az Északi Támpont Egyesület által mentorált fiatalok

készítettek. A dal- és klippremier után a program vezetője elmondta, a gyermekek írták a

dalszöveget, amelyben tökéletesen megjelennek azok az élethelyzetek, amelyeket kénytelenek voltak

megélni.

 

Preszl Éva úgy fogalmazott: a projekt megvalósítása során célunk volt gyermekvédelmi intézményekben élő hátrányos helyzetű fiatalok testi-lelki-szociális jól-létének elősegítése aszemélyes és szociális kompetenciák fejlesztése révén, kortárs közösségi eljárások segítségével, az egészségfejlesztés és a drogmegelőzés korszerű, holisztikus szemléleti keretei között a filmkészítés eszközrendszerének alkalmazásával. A rendezvény célja az Egyesület prevenciós tevékenységeinek folyamatán keresztül bemutatni az eddig elért eredményeket, az alkotó fiatalokon keresztül kapott visszajelzések alapján a szakmai tapasztalatokat, munkatársaink szakmai állásfoglalását.

Az Északi Támpont Egyesület a filmes stábot biztosította, és elnöke, Tóth Bálint  gyártásvezetői feladatok ellátása mellett végig segítette a gyerekekkel való munkát.Két éves sikeres közös munka eredménye az ebben az évben elkészült négy klip is. Ebből a rendezvényen a két legújabbat mutattuk be.

Horváth Kristóf (művésznevén Színész Bob) hangsúlyozta: a közösen elvégzett munka célja az volt, hogy erőt merítsünk egymásból, hogy bebizonyítsuk, tévednek, akik nem hiszik, hogy képesek vagyunk élni egy lehetőséggel. Ha együttérzést ébresztettünk Önökben, örülünk, de a sajnálatot sértőnek érezzük. Nem azt akartuk megmutatni, hogy sajnálatra méltók vagyunk, ez a videó nem önöknek szól, hanem magunknak, és azoknak, akik erőt meríthetnek belőle. Nem akartunk megmutatni semmit, csak nem zárkóztunk el az elől, hogy láthassanak minket.

Csepregi János mentálhigiénés szakember kiemelte: intézményben élő kamaszokkal dolgozni, akár prevenciós, mentálhigiénés, akár művészeti tevékenységről van szó, nem könnyű feladat. A dolog nehézsége nem a gyerekekkel, hanem magával a helyzettel kapcsolatos. Az elhelyezés legtöbbször már önmagában is kudarcélmény családnak, gyermeknek egyaránt, ami számos külső és belső konfliktussal jár, ehhez adódik még hozzá az a bélyeg, ami gyakran rákerül ezekre a fiatalokra, ha a kortárs környezetben kiderül, hol élnek. Egy ilyen konfliktusokkal, nehézségekkel, családi gondokkal zsúfolt élethelyzetben jogosan merülhet fel a kérdés, miért szeretne egy újabb csoporthoz tartozni valaki, miért vállalna újabb kötelezettségeket egy gyermek, amikor ott az iskola, ott a család, az ellátást biztosító intézmény. És vajon mit kínálhatunk mi, segítő szakemberek, felnőttek, amely hasznára válhat és kellően vonzó lehet a számára?

„A csoportmunka célja esetünkben kettős. Egyrészt azt szeretnénk elérni, hogy a csoport tagjai tanuljanak önmagukról, haladjanak előre önismeretükben, valamint közös feladatok, játékok, csoportos és egyéni beszélgetések során tegyenek szert olyan ismeretekre, fejlődjenek olyan készségeik, melyek hozzájárulhatnak, hogy a későbbiekben ne váljanak áldozattá, ne kallódjanak el. Hogy tudjanak mérlegelni, megfontoltabb döntéseket hozni azokban a ma már mindennapos helyzetekben, melyekkel kamaszként szembesülnek. Ez az, amit mi szeretnénk, és ez az, ami számukra eleinte természetesen teher. Ezért is fontos, hogy a csoport tagjai segítségünkkel valódi 

közösséget hozzanak létre. Közösséget, melynek résztvevői figyelnek egymásra, a közösen hozott szabályokat betartják, mert maga a csoport betartatja azokat” – tette hozzá a szakember.

 

Csepregi János hozzátette: mindez elengedhetetlen azoknak az alapoknak a megteremtéséhez, melyek segítségével megvalósulhat, hogy kortárs művészeti eszközökkel (idén szövegírás a saját problémákról, az elkészült szövegek megzenésítése, előadása úgy, hogy abból stúdiófelvétel készülhessen, illetve magának a videónak a közös megvalósítása) elérjük annak felismerését, hogy a kitartó munka, az alkotás valódi érték. Hiszen olyan dolgokat hozhatunk, sőt, hoztunk létre ezúttal is, melyek nem csak az alkotók, de a közönség számára is értékesek lehetnek.  

„Hogy mit értünk el? Reményeim szerint többek között a kommunikációs készségek, az önkifejezés,az empátia fejlődését, a tolerancia és a társas kompetenciák, az együttműködési készségkibontakozásának elősegítését, de ezeknél sokkal fontosabb, hogy a gyerekek megtapasztalhatták, hogy kellő munkával, kitartással, akarással nagyon is sokra képesek. Hogy ott van bennük a tehetség, hogy értékesek, bármit is jelezzen vissza a társadalom feléjük, bármennyire is nehéz legyen az életük.

Olyan utat kínáltunk fel, amely alternatívát jelent. Mi pedig olyasmit kaptunk tőlük, aminél többet nem is remélhetünk: bizalmat” - .hangsúlyozta Csepregi János a program mentálhigiénés   szakembere. 

 

Az Életrevaló Karitatív Egyesület 1999. április 27-én alakult azzal a céllal, hogy Érd és Budapest területén élő mentálisan, szociálisan, vagy egyéb okból krízishelyzetbe került veszélyeztetett

gyermekek és fiatalok, családok részére segítséget nyújtson, drogprevenciós tevékenységet végezzen.

„Mert, minden, ami él, ÉLETREVALÓ!” A név megválasztásával szerettük volna kifejezni, hogy atársadalom perifériájára szorult, nehéz élet-helyzetbe családok, fiatalok, gyermekek is életre valók, róluk nem mondhatunk le.

Az első kisfilm műhelyünk 2012-ben indult. Láttuk a hatását a közös alkotásnak, a maga szerény körülményei között is működött. A résztvevő fiatalokon észlelhető volt az a sok megoldatlan krízis,amelyeket magukban cipeltek. Világossá vált, hogy mentálhigiénés szakemberre, és munkára kiemelten fontos hangsúlyt kell fektetnünk. Elkészült a program módszertana. 2016-ban a fejlesztéssel eljutottunk arra a pontra, hogy a filmek is legyenek professzionálisabbak, ezért kértünk fel egy filmkészítéssel foglalkozó civil szervezetet a filmek elkészítésére. Azt gondoljuk, hogy a siker átélése a fiatalok részére az önbizalom erősítésének egyik leghatásosabb módszere.

A Bujtor István Filmfesztiválon a Telefonok sorozat két filmje, melyet a KAB-ME-16-C 25510 pályázatban készítettünk a fiatalokkal, nagydíjat nyert. 2017.11.18-án 10. közép-európai Nemzetközi Docufilmfesten fődíjat kapott a Telefonok: Célkeresztben című filmünk. Különdíjasok lettek a sorozat “A tréfa” és az “Összetörve” című filmjei. Utóbbi alkotás játékfilm kategóriában a Faludi Akadémia  filmszemléjén is 3-ik helyezést ért el.

Az alkotások rendező-operatőre a fiatal, tehetséges Chilton Flóra.

 

A most elkészült videóklipeket és a rádióban is lejátszható zeneszámokat az Életrevaló Egyesület és az Északi Támpont Egyesület az

érdeklődők részére kérés esetén rendelkezésre bocsájtja. 

Köszönettel tartozunk együttműködő partnereinknek, támogatóiknak, segítőinknek.

Pászik Krisztofer fáradhatatlanul dolgozott a szövegalkotáson a gyerekekkel. MIZÓ (Oláh Edmond Máté ) zenei producer a zenék elkészítésében, a stúdió felvételek megszervezésében, lebonyolításában  segítette a programot. Külön köszönet a Kékmadár Stúdiónak és a Kesztyűgyárnak. Köszönjük Bakos Bettikának az ének tanítást, Csillag Rita stylistnak a ruhákat.  Sok-sok ember áldozta idejét, a tudását, vagy akár az otthonát egy-egy napra, forgatáshelyszínül.  Nagy köszönet a programban részt vevő fiataloknak, a nyitottságukért, szorgalmukért, és kitartásukért. mindenkinek köszönet!